Nem egyszer előfiordult, hogy megkerestek közös képviselők azért, hogy dolgozzam ki az "álatala képviselt" lakó közösség által lakott épületegyütteseinek, lakásainak nyilászáróival kapcsolatos költségeket. Volt aki megköszönte, volt aki nem, de ez nem is izgatott volna, de amikor kerek-perec a képembe vágták, hogy 50.000 forintot kér lakásonként, hogy megkapjam a munkát, akkor kinyílt a zsebemben a bicska.
Saját erkölcsi normáim szerint a "KÖZÖS KÉPVISELŐ" titulus az azt jelenti, hogy az őt megbízók érdekeit képviselje! Nem pedig azt, hogy azok zsebéből, pénztárcájából és mit tudom én még honnan a lehető legtöbb pénzt kihúzza a saját maga hasznára!
 
Még egyetlen egy olyan alakkal nem találkoztam aki alkudozni próbált volna lakói számára! Természetesen ez oda vezet, hogy a lehető legolcsóbb nyílászárók kerülnek beépítésre a legmagasabb áron, úgy hogy a beépítő cég akinek a garanciát kellene viselnie az rövid időn belül felszívódik, eltűnik és a vevők ott maradnak magukra hagyva, tanácstalanul, ha az új ablakaik nem működnek.
 
Legutóbb, szerintem az aljasságot tetéző konstrukcióval találkoztam, ami ennek a cikknek a megírásához vezetett! Panelházban levő nyílászárók költségeit négyzetméter alapján osztják szét! Ez azt jelenti, hogy a jóval magasabb költségekkel járó nagy lakások terheit áthárítják a kisebb lakásokra.
 
Magyarul, az átlagolással a nagylakásosok rendkívül jól a kis lakásosok rendkívül rosszul járnak!
A törlesztő részletek különbsége alig 1000 Ft, míg a bekerülési költség különbözet akár 1-200.000 Ft is lehet!